Minden lélek spirituális, hisz a spirit szó jelentése maga a lélek. Érdekes a magyar nyelv, hiszen nyelvünkben szerepel a spiritusz szó.
Valakiben vagy van valamivel kapcsolatban spiritusz, vagy nincs.
Inkább úgy tenném fel a kérdést: ki, hogy éli meg hétköznapjaiban a spiritualitást? Vannak akik tagadják, s mégis előbukkan belőlük spirituális énjük.
Különös lelkek ők.
Valahogy időnként ráéreznek belső bölcsességükre, anélkül, hogy tudatában lennének annak. Egy szép példát szeretnék írni ezzel kapcsolatban.
Van egy nagyon kedves barátom, s bár érdekli őt a spiritualitás, de mégis vannak ezzel kapcsolatban fenntartásai.
Történt egyszer, hogy eljött hozzám, és asztalomon épp egy pakli gyönyörű angyalkártya volt. Észrevettem, hogy amint ránézett, elkezdett csillogni a szeme, és gyermeki lelkesedéssel kérdezte: – Húzhatok belőle?
– Azért van itt, húzz nyugodtan – mondtam.
Ő nagy izgalommal, és lelkesedéssel húzott három kártyát, elolvasta a hozzá kapcsolódó útmutatást, és meglepődve megállapította: – Egyik üzenet sem rossz, amit húztam. Mindegyik jó. – mondta örömmel és csodálkozva.
Ekkor tapasztalta meg talán először, hogy az angyalok nem közvetítenek félelmet, csak szeretetet. Láttam, hogy a kártyák, amiket kihúzott, megérintették a lelkét és elgondolkodott…
Ez az elgondolkozás nagyon fontos a lélek útján, hiszen ha a továbblépést illetően – pici égi segítséggel – rájövünk, hogy mely lépésünk szolgálja javunkat életünkben, így ez a tudás sokkal mélyebben beépül, mintha valaki mástól hallanánk. Az angyalkártyák pedig útmutatásként, vagy megerősítésként szolgálhatnak a lélek útján.
(írta és minden szerzői jog fenntartva: Kabany Csilla. A szerző engedélye nélkül -e sorokat nem másolhatod és teheted közzé sehol, semmilyen formában, de e blog linkjét nyugodtan megoszthatod.)
