UA-2791234-58
Egyébkreatív gondolatoklélekodásokváltozás

Ezt a 4 téves spirituális tanítást mindenképp kerüld el Igazi beavatás = Megvalósítás és megélés

By 2018-11-05 No Comments

Számtalan spirituális képzés és tanfolyam végén adnak ún. beavatást. A sikeres beavatás eredményeként pedig elmondhatja a beavatott, hogy ő már ilyen-olyan szinten van. Ezzel önmagában semmi gond nincs. A gond ott kezdődik, ha valaki túlságosan elbizakodottá válik a sikeres beavatás után.

Mi történik, ha elbizakodottá válik a spirituális úton járó?

Ilyenkor azt gondolja, hogy ő már a csúcson van, nincs tovább, neki már nem kell tovább fejlődnie, ő már mindent tud. Ehhez a gondolathoz pedig néhány – spirituális körökben divatos – tévhit is kapcsolódhat. Ezekből említek néhányat abban bízva, hogy te nem esel ezekbe a csapdákba:

1. Tévhit: „Megvilágosodtam, így hát azon kliensek problémakörei, akikkel foglalkozom, velem már biztos nem történhetnek meg. Elvégre azért jönnek hozzám, mert én már túl vagyok ezeken a kihívásokon.”

Mire gondolok itt konkrétan? Pld. egy kliens súlyos betegséggel megy el a „megvilágosodott segítőhöz”, a beteg állapota nagymértékben javul, és egyértelmű, hogy a foglalkozás is segített neki abban, hogy elérje és idővel el is érte a gyógyult állapotot.

Ekkor az elbizakodott „megvilágosodott segítő” a beteggel együtt örül az eredménynek, amely önmagában nagyon jó. Viszont, ha a segítő elbizakodottsága (amelyet az egó táplál) továbbra is fennáll, akkor beleeshet abba a csapdába, hogy nem figyel eléggé a saját egészségére.

Az Élet pedig egy idő múlva megkínálja őt egy komoly próbatétellel: egy súlyos betegséggel, vagy ismeretlen fizikai tünettel.

Vagyis lehet bárki, bármilyen magas tudatossági szinten, lehet bármilyen magas szintű spirituális tudása, az Univerzális Törvények alól ő sem képez kivételt.

2. A másik két divatos spirituális szlogen a több élettel, előző életekkel kapcsolatos, két szélsőséges nézet verhet gyökeret. Egyik sem szolgálja a fejlődésed:

– „Nekem már ez az utolsó életem, én már olyan szellemileg fejlett szinten vagyok, hogy nekem már nem kell többet a Földre inkarnálódni (leszületni).”

Hol itt a csapda? Itt az önteltség szintén szépen dolgozhat abban, aki a fent említett hit birtokában kényelmesen „hátradől” abban a hitben, hogy bármit megtehet. Ha felüti fejét az önteltség, akkor lenézi azokat, akik szerinte még az inkarnációs folyamat kellős közepén vannak.

Vagy:

Ó, ráérek még ezt-azt megvalósítani! Ha esetleg mégsem sikerül, majd a következő életemben. Kiváló halogató technika a spirituális szemléletűeknek!

Ébredjünk tudatára annak, hogy az életünket itt és most éljük, és nem várhatunk egy másik életre annak reményében, hogy majd akkor sikerül. Mert nincs garancia a következő életedre, sőt, a saját életed garanciája te magad vagy, mert a te gondolataid, szándékaid és tetteid alakítják a sorsodat.

3. Régebben egy spirituális tanító toborozta ezzel a gondolattal a tanítványait: „Ha ezt a tanfolyamot elvégzed, akkor ez a tudás gyakorlatilag útlevél a boldog, gondtalan élethez. Ezzel a tudással sérthetetlenné válsz, és csak szárnyaló boldogságban lesz részed.” – Nem szó szerint idéztem, de a 90-es években, kezdő tanítványként én így értelmeztem.

Ezt a fenti szöveget pedig nagyon könnyen félreérthetik azok, akik arra vágynak, hogy ne legyen több kihívás és próbatétel az életükben.

Van egy hírem: Amíg itt, a Földön élsz, folyamatosan kapod a kisebb, nagyobb kihívásokat – állandóan kapsz tanulnivalót, mert az élet arról szól, hogy a kihívások során is fejlődik a lelkünk.

4. Egyik spirituális tanítóm azt mondta nekünk az egyik tanfolyamon, hogy ha ezt, meg azt a spirituális tanfolyamot elvégezzük, az gyakorlatilag útlevél egy jobb élethez, sokkal kevesebb kihívásokkal fogsz majd találkozni.

Nos, a kihívások száma egyáltalán nem csökkent. Sőt!

Hatalmas próbákat állított elém az élet. Egyértelművé vált a számomra, hogy csak a tanfolyam elvégzése és a tanultak alkalmazása sem volt elegendő ahhoz, hogy jobb életet teremtsek magamnak.

Az én értelmezésem szerint az igazi spirituális tudás akkor válik mesterivé és a tanítvány, vagy tanító akkor válik igazi beavatottá, ha képes a hétköznapokban is használni azt a spirituális tudást, amelyet elsajátított. Emellett pedig nem elég a spirituális tudás, azt etikusan is kell használnia és nem élhet vissza vele.

A spirituális módszereket meg lehet tanulni néhány nap alatt, de ahhoz, hogy beépüljön a tudás, bizony szükséges a tanító folyamatos támogatása, és a tanultak rendszeres gyakorlása.

A tanulás viszont nem ér véget a 3-4 napos kurzusokkal és a gyakorló klubokkal, a tanulás folytatódik a mindennapi életben. Így van ez a KreatívSpirit tanfolyamok esetében is.

Sokan kérdezik a KreatívSpirit tanfolyamokkal kapcsolatban: Adok a tanulóknak valamilyen beavatást? A válaszom nem.

Miért? Mi adja az igazi beavatást?

Amikor a spiritualitás ösvényére léptem, jómagam is tapasztaltam, hogy az addig szőnyeg alá söpört dolgok szépen kezdtek előbukkanni. Ezek a megoldatlan kihívások adták az igazi beavatást.

Csak a spirituális tanulók kapnak az élettől beavató próbákat, kihívásokat? Elárulok valamit: a spirituális tanítók, tanulók is egyben, hiszen csak akkor tudnak magas szintű tudást átadni a tanulóknak, ha ők maguk is továbbképzik magukat. Így az, aki hiteles spirituális tanító, ő maga is folyamatosan kap az élettől beavató próbákat. Ezek a beavató próbák lehetnek különböző problémák, vagy megvalósítandó vágyak, célok.

A spirituális tudást mindenképp hasznosítani kell a hétköznapi életben, hiszen mindannyian azért születtünk le erre a gyönyörű Föld bolygóra, hogy fizikai testben tapasztaljunk. A tapasztalatainkat pedig örömtelivé „varázsolhatjuk” ha bölcsen tudjuk használni velünk született spirituális képességeinket.

Ha most azt gondolod, neked nincsenek ilyen képességeid, tévedsz. Igen, neked is vannak ilyen képességeid, de sajnos – mint oly sokan, – megeshet, hogy ezen képességeidet még nem bontakoztattad ki teljesen.

Jómagam például már gyermekkoromban tudattalanul elkezdtem használni a képességeimet.

Mondok erre egy saját példát:

Gyermekkoromban már korán felfedeztem spirituális képességeimet, de nem tudtam ezekkel mit kezdeni. Viszont számtalan kihívással kellett szembenéznem már pici gyermekként, és ekkor ösztönösen elkezdtem használni a kreatív gondolkodás és kreatív hozzáállás eszköztárát, valamint intuíciómat.

Pld. kitaláltam, hogyan kerüljem el némely esetben azokat a helyzeteket és feladatokat, amelyeket agresszív és félelmet keltő apám rám akart erőltetni. Ez egy kisgyermektől szuper eredmény.

Nem véletlen az sem, hogy nem túlzottan érdekeltek a hagyományos iskolai tantárgyak, hiszen már gyermekként is főleg a problémák megoldásán kellett dolgoznom.

Intuíciómat és a kreatív gondolkodást és kreatív hozzáállást – ösztönösen – felnőtt koromban is tovább alkalmaztam, és olyan problémakörökből kerültem ki, amelyre logikus elme szerint nem tudtam volna megoldást találni.

HOGYAN HALADSZ ELŐRE ÉS FELJEBB A BEAVATÁSBAN? ÚGY, AHOGY A MEGOLDÁSOK IS JÖNNEK.

Igen, az élet adja számunkra a próbákat: – Nos nézzük, azt a spirituális tudást, amit tanultál és gyakorolsz, vajon hogyan tudod megélni és megvalósítani a hétköznapokban?

Mi a leghatékonyabb eszköz ebben? Azt szokták mondani a kreatív gondolkodás fejlesztés hívei, hogy gondolkozz a dobozon kívül. Mit jelent ez? Mi köze ennek a spirituális tudáshoz? Erről a következő bejegyzésemben fogok írni.

(írta és szerzői jogok: Kabany Csilla, a KreatívSpirit lélekoldás-erősítés  alapítója és oktatója, SVT-szakember, író, szövegíró)