UA-2791234-58
Egyébkapcsolatokszerelemváltozásversek

Szerelmes versike: Szív és elme szerelme

By 2017-12-09 No Comments

SZÍV ÉS ELME SZERELME

Amikor a könnycsepp vándorútra indul,

a szív az, amely útnak indítja a könnyet.

S a csendes sírást senki sem hallja,

még az sem, aki a tőrt a szívben jól megforgatja.

 

Mert a tőrt az elme szúrta a másik szívébe.

„Ó, a szegény, ki csak odúban lakik,

s kinek nincs más, csak a szíve,

ugye nem gondolta komolyan, hogy őt

felvállalom?”

 

S, a szív, ki mindezt hallja,

nem mond semmit,

csak szomorúan dobban,

alig hallhatóan.

 

S az elme meg sem hallja a szív szomorú, halk dobbanását,

csak mondja a magáét, és azt hiszi elfoglalta rég

az őt megillető királyi helyét.

„Király vagyok! – szól az elme.

Igaz Szerelemnek itt nincs helye.

Trendi vagyok,

mert nagy vagyont felmutatok,

s körbevesznek rajongó jó barátok.

S a szív nem érdekel,

mert az igazi szerelmet vállalni,

nem trendi.

Nem rúghatom fel kényelmes életem,

mit szólnának a többiek, Istenem?

Különben is ő csak egy szegény valaki,

vele nem tudnék kényelmes jólétben élni.”

 

A másik szíve hallja amit szerelme elméje mond,

és dobbanása egyre csak lassul,

s érzi, valami a helyéről kimozdul.

S már vérzik a szíve,

de még dobog kicsit,

s arra van még ereje,

hogy a fájdalmát megkönnyezze.

Elfordul hát a szív az elmétől,

s mélyen megsebezve,

igyekszik az elmétől minél messzebbre.

 

A szerelme elméje viszont észre sem veszi,

milyen fájdalmas tőrt szúrt a másik szívébe.

Az elme gőgösen elkezdi játszani, szánalmas színházát.

Eljátszik egy szerelmet, ami sosem volt,

s elfordul az igazitól, ami már majdnem holt.

 

A szerelme szíve már alig-alig dobban,

s az elme megnyugszik,

biztonságban van.

Nem kell az elmének már a szívvel harcolni,

mert ő győzött a szív felett,

sikeresen elnyomott minden szerelmes érzelmet,

s diadalittasan továbbmehet.

 

Tovább megy az elme,

és két végén égeti a gyertyát,

s amikor a gyertya megégeti ujját,

az elme csak akkor veszi észre:

hogy elhagyta őt az igazi szereleme.

 

 

Ekkor az elme kétségbeesik,

s keresi azt a szerelmét,

akit sosem érzett,

akit csak elzavart,

mert nem értett.

És most érti csak igazán

a szív értékét,

s látja szerelme szépségét.

Felismeri végre az elme

saját gőgjét,

és gyengéden megszólítja szerelme szívét:

„Kérlek bocsáss meg, hogy gyáván elküldtelek,

most látom, csak mit tettem veled.

Szeretném jóvátenni hatalmas hibámat,

szerelmet vallani neked, s a világnak.”

 

Szerelme szíve csodálkozva dobban,

s örömmel fogadja az elme vallomását:

„Megbocsájtok, mert még időben szóltál,

és örülök, hogy szerelmet vallottál.

 

S most már egy ritmusra dobban a két szerelmes szíve,

és ezt már elfogadja mindkettőjük elméje.

Már az elme is tudja és érti,

a szív nélkül nincs értelme élni.

 

(írta: Kabany Csilla, a KreatívSpirit lélekoldó-erősítő alapítója és oktatója, szövegíró – a vers csak a szerző nevének és blogjának megjelölésével, linkjével együtt osztható meg.)