UA-2791234-58
bőségcsodákEgyébkreatív kommunikációlovakváltozás

Lovak spirituális tanításai – Szívhez szóló történet

By 2017-05-29 No Comments

A lovak és a lovaglás az egyik legnagyobb spirituális tanítók az életemben. Hogy miért? Az alábbiakban egy érdekes felismerést osztok meg veled, így talán jobban megérted, és lovas élményeimről is többet olvashatsz a jövőben blogomban.

Gyerekkoromban ültem 2-3 alkalommal először lovon, Hóviharon és Dajkán. Utána sok év kihagyás következett, mert a lovaglásban sem támogattak a szüleim hosszútávon. De nem adtam fel, mert eldöntöttem, hogy azért is lovagolni fogok.

Aztán felnőttként Apacs lett a kedvencem, majd Csömörön Torma, Casino, Rulett, Játék.

Amint felidéztem a lovakat, rájöttem, hogy Hóviharral és Dajkával való találkozásom után az életem valóban viharos volt, és bár időközben volt aki túlságosan is pátyolgatott.

Nem éreztem jól magam ebben a viharos időszakban, és a pátyolgatást is meguntam egy idő után. Tudod, mikor a széltől is óvni akarnak, az egy idő után már teherré válik. Aki pedig a széltől is óvni akar téged, az valójában nem bízik benned, így könnyen kialakul az önbizalomhiány.

Következett Apacs. Apacsot szeretem, bár nem volt a kapcsolatunk mindig felhőtlen. Sokszor kiszúrt velem, de sokszor meg is vigasztalt, mikor arra volt szükségem. Mikor pedig kórházba került, bejártam hozzá látogatóba. Érdekes, hogy az „Apacs korszakban” ezt éltem meg egyik családtagommal is.

Apaccsal történt ez a sztori, amit most elmesélek nektek:

APACS  EMLÉKÉRE

Már kisgyermek koromban imádtam a lovakat, de csak fiatal felnőttként volt alkalmam valóra váltani álmomat. Gyermekként max. arra volt lehetőségem, hogy minden nap a szívemben és elmémben tartsam azt a rendíthetetlen döntést, hogy én valamikor,  lovagolni fogok.

Nem számított az sem, hogy anyagilag lehetetlennek tűnt ez a terv. A szívem és a szándékom vitt előre, és egyszercsak közelebb kerültem gyermekkori álmomhoz.

Fiatal koromban kezdtem dolgozni. Más még javában tanult, és szórakozott, de én már a Nemzeti Lovarda, vagy más néven, Tattersall (Tati) szomszédságában lévő ORFK épületében töltöttem dolgos hétköznapjaimat.

Egy alkalommal, amikor a munkahelyem épületének második emeletén lévő női mosdó ablakából néztem ki,  felfedeztem, hogy épp jó rálátást nyílik a Tati egyik pályájára. Attól fogva sűrűn jártam a másodikon lévő mellékhelyiségbe, és az ablakból nézegettem szerelmeimet, a lovakat.

Aztán amikor már összegyűlt némi tőkém, amit a lovaglásra szántam, beléptem a lovarda kapuján, és a pályán találkoztam Apaccsal.

Apacs, a kedvencem, annak idején hosszú évekig a legjobb barátom, lelki társam, segítőm és tanítóm volt egyben.

Ő „csak” egy bérló volt, de rengeteg szeretetet, együttérzést, elfogadást, és vigaszt nyújtott nekem, mikor erre volt szükségem.

Ezen kívül pedig nagyon sok dologra megtanított.

No, és nemcsak lovagoltam Apacs hátán, de néha megbeszéltem vele egy-két dolgot. Egy konkrét esetet mesélek el most nektek, amikor sikerült vele megbeszélni valamit.

Sok alkalommal leestem a hátáról, de volt egy edzés, amikor kiugróan sokszor földet értem. Az óra végére már nagyon haragudtam rá.

Bevittem a boxába, és szokás szerint lecsutakoltam őt, de közben szitkokat szórtam a fejére. Ő mindezt megadóan hallgatta, és bűntudattal telien nézett rám, olykor pedig szemlesütve lógatta fejét.

  • Ugye tudod, hogy még azt sem érdemled meg, hogy lecsutakoljalak? Mégis mit képzelsz magadról? – tettem fel a költői kérdéseket Apacsnak, majd mikor végeztem a csutakolásával, nagy robajjal, dühödten behúztam magam mögött a boxajtót.

Dühtől forrongva az istálló kijárata felé lépdeltem, de lépteim egyre erőtlenebbé váltak, és csak néhány lépést tudtam megtenni, mert a hátamon éreztem Apacs bűnbánó és bocsánatkérő  tekintetét.

Ekkor már a sírás fojtogatott.

Nem jutottam el az istálló kijáratáig.

Sarkon fordultam, és úgy volt, ahogy éreztem, Apacs kidugta boxából a fejét, és valóban bocsánatkérő tekintettel nézett rám.

Elindultam felé, és amikor odaértem hozzá nem tudtam mást mondani neki, csak annyit súgtam gyengéden a fülébe, hogy: Gyere ide te kis kelekótya… Úgyis tudod, hogy szeretlek, akkor is, ha százszor ledobsz a hátadról.

Átöleltem a nyakát, ő pedig fejét a vállamra tette.

Ilyen hamar kibékültünk.

Ahogy ott álltunk, éreztük és tudtuk, hogy soha többé nem fogunk összeveszni.

Ekkor tapasztaltam meg először, hogy nem tudunk hosszútávon haragudni azokra, akiket szívből szeretünk. Akár lovakról, akár emberekről legyen szó.

Érdekesség, hogy az előbb említett eset után, sokkal ritkábban értem földet akkor, amikor Apacs hátán lovagoltam.

Kedves Apacs! Te, aki már az „örök vadászmezőkön” nyargalászol, tudod, hogy milyen sokat köszönhetek neked.

Köszönöm a bolondos játszadozásodat, és azt is, hogy megtanítottad: valahányszor leesek a nyeregből, mindig érdemes visszaülni, és továbbmenni, mert még az esésekből is sokat lehet tanulni.

Köszönöm, hogy megtanítottál az igazi szeretet értékére.

A csömöri lovardában pedig egyebek közt, Torma, Casino, Rulett és Játék várt rám. Azután pedig az életem gyökeres fordulatot vett. Olyan bizonytalan élethelyzetbe kerültem, hogy bizony meg kellett küzdenem az életemért minden szempontból.

Vagyis először besétáltam az élet kaszinójába, feltettem sokmindent egy lapra, és próbáltam játszani a lehetőségekkel, hogy életben maradjak, és lehetőleg nyertesen oldjam meg a helyzetet. Sikerült! Sőt, rátaláltam életem legjobb játszópajtásaira, legjobb barátaimra!

Most pedig Hóvirággal és a western lovaglással ismerkedem, és bár még az elején tartok, de nagyon tetszik.

A Texas Ranchon pedig plusz hangulatot ad, hogy a háttérben, halkan szól a western stílushoz tartozó country zene.

(a fenti sorokat írta és minden szerzői jog fenntartva: Kabany Csilla,  KreatívSpirit lélekoldó-erősítő és oktató, Spirituális Választerápia (SVT)-szakember, légzéstréner. A szerző engedélye nélkül -e sorokat nem másolhatod és teheted közzé sehol máshol, semmilyen formában, de ezt az írást erre a weboldalra hivatkozva szerző nevének megjelölésével megoszthatod a fenti FB gombbal, vagy az írás linkjét is továbbküldheted.)

Ebben a stílusban találkozik az, ami számomra a szerelem: a lovak és a zene itt már összetartoznak, és egységet alkotnak. “Just like MAGIC” 🙂

Author admin

More posts by admin

Leave a Reply