UA-2791234-58
Egyéblovak

Mesék, lovak és a zene hatalma

By 2015-08-31 No Comments

Menekülés, menekült. Neked mi jut eszedbe erről? Nekem a borzalmas gyermek és fiatal felnőttkorom. De még abban az időszakban is megtaláltam azt, ami megvigasztalt engem, és képes voltam értékeket felfedezni az életben. Mindezt az oldódást akkoriban a lovaknak, a meséknek és a zenének köszönhettem.

Van egy időszak amikor falod a meséket, amikor szívesen hallgatod, ha valaki mesél neked. Nos, apám – ki tudja miért – egy idő után megtiltotta, hogy anyám esténként meséljen nekünk. Ráadásul élvezte a saját gonoszságát.

Azért sem, azért sem!

Azért is, azért is, de IGEN! Hangosan sosem vitatkoztam vele, de magamban igen. Akkor is itt lesz a mese velem! Mit képzel ez magáról?! Senki sem tilthat el a meséktől. Bár onnantól kezdve senki sem mesélt nekünk, de kitaláltam ha más nem, én majd mesélek. Azt hiszem ekkor indult be a legaktívabban mesegyártó kreatív képességem. Újabbnál-újabb meséket találtam ki magamnak, és élveztem, azt is, hogy ki tudok találni új meséket. Örültem magamban, na te “gonosz” (apámat csak így hívtam titokban), ha tudnád, hogy milyen jó meséket találok ki.  🙂

Így volt a múltban és van ez a jelenben is. Sokszor megtörtént velem, hogy valaki ártani akart nekem, de végül fordítva sült el, vagyis a kreatív képességeimnek köszönhetően előnyt kovácsoltam abból, ami először felém irányuló gonoszságként, vagy rosszindulatként nyilvánult meg a másikban. Hidd el, a kreatív hozzáállás csodákra képes!

Az életem hosszú ideig sok-sok nehézséggel volt tele, és bár jelenleg is vannak megoldandó élethelyzetek, lesz is mindenkinek, de nem mindegy, milyen hozzáállással éli meg valaki.

Ahová először menekültem, az a hely a lovarda volt. Már úgy születtem, hogy szerelmes voltam a lovakba. Semmi más nem vigasztalt sokáig, csak az, hogy a lovak léteznek.

Pici gyermekkoromból arra az egyetlen örömteli jelenetre emlékszem, amikor először felülhettem egy számomra hatalmas ló hátára.

Mivel eléggé szerény anyagi helyzetben volt a családom, így általában a kertünkben lévő szilvafát neveztem ki a lovamnak, és azt játszottam, hogy lovagolok.

Annak idején – pici gyermekkoromban – kertes házban laktunk és mindig lovaskocsi hozta házhoz a szenet. Visszahúzódó gyermek voltam, de a lovak kedvéért összeszedtem minden bátorságomat, és kikönyörögtem a bácsitól (aki a szenet hozta lovaskocsin), hogy hadd üljek fel a lóra. Hatalmas élmény volt akkor a számomra, amikor végre a ló hátán ültem. De ez még nem volt elég. Már piciként is segítőkész voltam azokkal, akiket szerettem, ezért kieszeltem egy tervet a kocsit húzó lovak számára.

Kikérdeztem a szenes bácsit, hogy mennyire nehéz a lovaknak húzni a szenes kocsit, majd elhatároztam, hogy kiszabadítom a lovakat a kocsi elől, ne kelljen többet dolgozniuk.

  • Hú ez jó lesz, a lovak biztos örülni fognak – gondoltam magamban.

Aztán hozzáfogtam a megvalósításhoz: Kivártam a megfelelő pillanatot, és amikor a bácsit behívta anyám a házba egy kávéra, odaálltam a kerítéshez és először csak halkan odasúgtam a lovaknak: – Gyerünk, menjetek gyorsan, szökjetek el.

A lovak mozdulatlanul álltak. Aztán egyre hangosabban biztattam őket, és már olyan vezényszavakat kiabáltam nekik, amit a bácsitól hallottam, hajtás közben.

Nagy örömömre a lovak elkezdtek lépegetni. Jaj, de jó – gondoltam magamban – sikerül őket megszöktetni.

De ekkor megjelent a fogatos bácsi, és megkérdezte mit csinálok, én pedig úgy tettem, mintha semmi közöm sem lenne az eseményekhez. Magamban viszont sajnáltam, hogy nem sikerült a tervem.

Minden elképzelhető módon körülvettem magam a lovakkal. Bár igaz, csak magazinok, képek és rajzok formájában tehettem meg, de a lovak ott voltak/vannak bennem. Kis kamaszként picit (néhány alkalommal) belekóstolhattam a lovarda világába, de mivel egy idő után már nem volt rá pénzem, így sajnos egy  szüneteltetnem kellett a lovaglást.

Aztán első munkahelyemet úgy választottam meg, hogy a szomszédban ott volt a Nemzeti Lovarda. Életem legjobb munkaHELYE volt a lovarda mellett. Soha jobb helyet nem tudtam elképzelni akkor. Nem a munkámat, a kollégákat vagy a főnököt, hanem a helyet szerettem.

Az akkori munkahelyem 2. emeletének mosdójába sűrűn feljártam, mert onnan teljes kilátás volt a Nemzeti Lovardára és a lovakra, aztán mikor összegyűjtöttem elegendő pénzt, nyeregbe pattantam. 

Évekig angol stílusban lovagoltam, és hajdani mesteri szintű edzőim közé tartoztak Gömbös Endre, díjugrató szakedző, és Hídvégi Levente (Lenyó), a kaszkadőrlovasok egyik edzője.

Elkezdett érdekelni az újságírás is, és rájöttem, szeretek írni. Nos, egy idő után a kettőt ötvöztem: Fiatalon és lelkesen láttam neki, hogy a napilapok sportrovatában ne csak a foci, hanem a lovak a lovassportok is helyet kapjanak. Annak idején a Népszava sportrovatának vezetője, Buzgó József, aztán a Mai Napnál Riskó Géza néha bár a fejüket fogták, hogy hát már megint a lovak… de engedték, hogy becsempésszem a lovakat is a sportrovatba.

Egy ilyen nagy interjút készítettem annak idején a ’90-es években az akkor még ismeretlennek számító kaposmérői lovasíjász és íjkészítő Kassai Lajossal. Igazi kirándulás volt, mire rátaláltam az akkori még kezdetleges lovasíjász központjára.

Ma pedig már hungarikum és jelenleg filmet forgatnak vele. Örülök, hogy már akkor rátaláltam, hiszen nagyon jól tudom milyen nagy utat tett meg. Lovasstílusa árulkodik arról, hogy milyen nagy harmóniában képes együttműködni a lovakkal. Együttműködés, összhang és ritmus nemcsak a lovaglásban, de az életben is létfontosságú, többek közt ezt is megtanultam a lovaktól annak idején.  🙂

A zene sokáig “csak” olyan szerepet játszott, hogy hallgattam mikor ahhoz volt kedvem, vagy épp a zenével vigasztalódtam, ha nagyon szomorú voltam. Gyermekkoromban pedig kedvenc együtteseim dalszövegét is átírtam, úgy ahogy én gondoltam.

Most pedig? Ma már nem kell menekülnöm semmi és senki elől. Ma már élvezetté változott, ami annak idején “csak” vigaszt adott, hiszen vannak már az életemben olyan emberek, akiket mindennél jobban kedvelek. A vers- és dalszövegírás is újra felbukkant.

2019-es utólagos bejegyzés: Jelenleg pedig (2016. óta) a westernlovaglást tanulom, és Stekler Erikától, a számomra mesteri szintű westernlovas szakedzőtől, a szabadidomítás fortélyait is megtanultam.

2019-es utólagos megjegyzés: Az eltelt időszak pedig egyértelművé tette számomra, hogy az életem küldetéséhez hozzátartozik az is, hogy a lélekoldásokba, képességek fejlesztésbe a lovakat is bevonjam. Mire gondolok? Arra, hogy 2019-től már aktívan részt vehetsz te is a lélekoldásokban és önfejlesztésben úgy, hogy a ló is társad ebben. Ha bővebb infót szeretnél erről, akkor kattints erre a szövegre, olvasd el a részleteket és jelentkezz: Ló asszisztált önfejlesztés és csapatépítés 

Ha pedig szeretnéd nyomon követni milyen bölcsességeket tanít Hóvirág a ló, aki egyben a kolléganőm is, csatlakozhatsz ehhez a csoporthoz: Állati bölcsességek, Hóvirágos gondolatok, pillanatok

(a fenti sorokat írta és minden szerzői jog fenntartva: Kabany Csilla, KreatívSpirit lélekoldó-erősítő alapítója, és oktatója, a Ló asszisztált foglalkozások vezetője, szövegíró.  Ezt ezt a cikket úgy oszthatod meg, ha belinkeled az oldalt kattinthatóan, a  szerző nevének megjelölésével együtt.)

Author admin

More posts by admin

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..