UA-2791234-58
belső gyermekEgyéb

Két magzat beszélgetése és Békemantra Tina Turnerrel

By 2015-05-28 No Comments

Talán ez a kis történet elgondolkoztatja azokat, akiknek nincs kapcsolata a saját gyerekeivel és/vagy szüleivel. A gyerek mindig gyerek marad, a szülő pedig szülő, vigyázz hát, fel ne cseréld a szerepeket, mert az bonyodalmakhoz vezethet. 

Ha úgy érzed a családban olyan szerepben vagy, ami nem a sajátod, fordulj hozzám bizalommal, tudok segíteni, hogy újra a helyeden légy, és a saját életed éld, ne pedig másét.

Addig pedig olvasd szeretettel az alábbi kis történetet, amelyet gyermeknapra szántam:

“Két kis magzat beszélget az anyaméhben:

– Te hiszel a születés utáni életben?
– Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami azután következik.
– Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

– Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
– Hát ez ostobaság! Méghogy lábon járni!. És szájjal enni! Nevetséges, hiszen mi a köldökzsinórunkkal táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór túlságosan rövid.
– De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
– De hát onnan még soha senki nem tért vissza! A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben.
– Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
– A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
– Hát…, mindenütt. Körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
– Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
– No, de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk…”

Elgondolkodtató kérdés: Milyen örömteli élmény lenne a babáknak, ha ilyen békemantrával, vagy legalábbis szép zenével fogadnák őket megszületésük alkalmából? Biztos örülnének! 🙂